Pages Navigation Menu
  •  

Borbély Tamással is kóstolhatunk a VinCE Balatonon

Publikálva 07/11, 2013

Beleszülettem a szőlő és a bor tiszteletébe, genetikailag van belém kódolva az a csoda, hogy az újabb kihívásokat a természet segítségével leküzdve minden évben újat alkothassak – mondja Borbély Tamás, a badacsonytomaji Borbély Családi Pincészet borásza.

Borbély TamásMegélhetésként édesapám választotta először a borászatot, de a szőlő és bor szeretete és tisztelete generációkon keresztül meghatározó volt a családban. A szülők az állami gazdasági munka mellett 1981 tavaszán, amikor én is születtem, telepítették első saját ültetvényüket. Ezt szabadidejükben művelték. Így aztán magam is ezen a badacsonytomaji ültetvényen nevelkedtem, és később itt lett a birtok központja is.

Sosem éreztem kényszernek a szőlőben vagy a pincében végzett munkát. Folyamatosan tanultam meg az egyes feladatokat a törzspucolástól kezdve a kapáláson keresztül egészen a metszésig. Az általános után szerettem volna a budafoki borászati szakközépiskolában továbbtanulni, azonban a szőlész-borász szakmában a rendszerváltás után érezhető bizonytalanság miatt szüleim jobbnak látták, ha a tapolcai gimnáziumban tanulok tovább. A másik motívum az volt, hogy érettebben dönthessem el, hogy ezt a pályát választom-e. Ezt választottam, s a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen sajátíthattam el a szakma elméleti alapjait, a gyakorlati tudásomat pedig apa mellett mélyítettem tovább.

Sajnos nem volt lehetőségem külföldön szakmai tapasztalatokat szerezni. Ezt szakkönyvekből igyekeztem pótolni, s a VinAgora Nemzetközi Borverseny szervezése során is sok újdonsággal ismerkedhettem meg. Sokat járom a hazai borvidékeket is, ahol ugyancsak igyekszem ellesni olyan módszereket, amelyeket én is hasznosítani tudok a munkában.

Teljes egészében családi alapokon működő birtok vagyunk. Minden területnek megvan a gazdája, ám ha kell, akkor mindenki csinál mindent. Apával közösen irányítjuk a szőlészeti és pincemunkákat, ez utóbbit csak mi végezzük. A huszonegy hektárnyi szőlőben azonban szükség van további munkáskezekre is, de minden folyamatban magunk is részt veszünk. Anya tartja kézben az értékesítést és a vendéglátást, intézi a napi ügyeket. Húgom még tanul, de szabadidejében a vendéglátásban és a kóstolókon, borfesztiválokon anya jobb keze. A szőlő- és pincemunkák irányítása mellett én is próbálok minél többet tölteni a hozzánk látogató vendégekkel. A különböző kóstolókon, bemutatókon én képviselem a családot.

Borbély TamásSzerencsés helyzetben vagyunk itt Badacsonyban, mert a világfajták mellett több helyi vagy helyinek tekinthető nagyszerű fajtával dolgozhatunk. Ezek közül én kettőt emelnék ki: az olaszrizlinget és a kéknyelűt. Az olaszrizling szerintem óriási potenciállal rendelkezik, széles körben, sokféle stílusban lehet belőle nagyszerű bort készíteni a könnyed birtokbortól a tartalmas válogatásokon keresztül egészen az édes borkülönlegességekig. A kéknyelű pedig értékes ősi helyi fajta, mely reneszánszát éli. A Badacsonyra jellemző minerális, bazaltos karaktert hordozó, tipikus terroirbor. Nagy türelmet igényel, mind a termelőtől, mind a fogyasztóktól. Hosszú életű, lassan fejlődő fajta, ezért hosszan érleljük fahordóban, majd palackban is, hogy minél fejlettebb állapotában ismerkedhessenek vele a borbarátok.

Nagyon szeretem a jó pezsgőket, és Badacsonyban van is néhány fajta, melyből érdemes lenne pezsgővel is próbálkozni. Ahhoz, hogy komolyan tudjak vele foglalkozni, nagy beruházásra lenne szükség, így egyelőre csak gondolatban foglakoztat a kérdés, hogy a kéknyelűből vagy a rózsakőből milyen egyedi karakterű pezsgőt lehetne erjeszteni.

Nagy meglepetés volt számomra Az Év Bortermelője címre való jelölés, először nem is akartam elhinni. Óriási elismerés, megtiszteltetés, hogy ilyen fiatalon kiérdemeltem a jelölést.  Ez, úgy gondolom, nem csupán nekem, a családomnak szól, hanem a fiatal generációnak és természetesen a Badacsonyi borvidéknek. Ez még komolyabb, még alázatosabb munkát vár el tőlem a jövőben, hogy méltón képviselhessem borvidékünket.

A sok munka mellett kevés a szabadidő, de azért igyekszem úgy intézni, hogy legyen. Szeretek olvasni, ha tehetem, szívesen megyek moziba, színházba. Gyermekkorom óta nagyon szeretek biciklizni a vidék csodaszép tanúhegyei között.

Szerző: Erős Zoltán
Fotó: Acsai Miklós

Tovább

Az ár-érték bajnokai – 200 Ft-os ajánlatok a 200 éves Citibank támogatásával

Publikálva 07/10, 2013

A vitorlázás nem a nincstelenek sportja, azonban a Kékszalag idején Füreden sétálgatva az is ízelítőt kaphat belőle, aki nem engedheti meg magának. Sokan azt hiszik, hogy a minőségi borok élvezete is csak a kiváltságosok része, azonban a VinCE Balaton esetében ez nem helytálló:

Lehet ez egy illatos muskotály, egy laza fröccs vagy egy habzóbor, azt kiállítónkra bízzuk. Azonban hogy a 200 Ft-os tételek közül melyik a legjobb, azt a látogatók döntik el! A 200 éves Citibank támogatásával készül egy „útlevél”, amelynek térképén bejelöljük az összes 200 Ft-os tételt és lelőhelyét, az ön dolga pedig annyi lesz, hogy kóstolja őket sorra és szavazza meg a legjobb ár-érték arányú tételt. A VinCE Bárban minden este 19.30-kor értékes VinCE-ajándékokat sorsolunk ki a szavazók között, a főnyeremény pedig egy borcsomag az összes 200 Ft-os tétel egy-egy palackjából!

Kiállítóink 200 Ft-os ajánlatait folyamatosan frissítjük!
Bazaltbor Badacsony – Laposa Cuvée, 2010
Bock Pincészet – Sauvignon Blanc fröccs
Etyeki Kúria – Pinot  Gris, 2012
Fekete Borpince – Kékfrankos Siller, 2012
Fragola Fagylaltozó – Mentás / bazsalikomos sorbet
IFDT – Vega Libre Rosado, 2012
Németh János Pincészete – Szekszárdi Fuxli fröccs
Szatmári Családi Pincészet – Vulcanus, 2012

citis-vincebalaton

Tovább

Kolonics Károly is kiállít Somlóról

Publikálva 07/3, 2013

Nélküle Somló nem lenne az, ami most. Már ősei is itt születtek, szenvedélyesen szereti ezt a vidéket, mégsem képes véglegesen letelepedni, folyton ingázik a főváros és a magányos vulkán között. Somló egyik legkarakteresebb borászát faggattuk.

Kolonics KárolyA világháború kitörésének hírére dédnagyapám visszaindult New Yorkból Magyarországra védeni a hazáját, hosszú évek kemény munkájával összegyűjtött keresetét pedig feladta postán. Több elírás miatt a pénz Demecserbe érkezett, szerencsére a postamester rájött, hogy Devecserbe kellett volna érkeznie, és becsületes ember lévén továbbította a pénzt. Viszont a devecseri postamester a háború elmúltával nem adta ki, mondván, hogy elévült a pénz iránt támasztott igény. Az indok azért gyanús, mert ez a postamester rövidesen vett egy polgári házat Devecserben és egy szőlőbirtokot a Somlón. Ezt a történetet évekkel később egy családi összejövetelen tudtam meg, amikor ez a bizonyos szőlőbirtok és pince már a tulajdonomba került. A rendszerváltást követően egy árverésen jutottam hozzá.

Első mámorom tizenöt évesen ért utol. Balatonfüreden szőlő- és gyümölcstermesztést tanultam, természetesen gyakorlati oktatáson is részt kellett venni, így keveredtem egy diófapácos hordófestés kellős közepébe, ahol első kóstolási élményeimet szereztem. Persze korábban a szüleim társaságában megkóstolhattam a borunkat, hiszen Szigligeten volt saját szőlőnk. Sőt anyai nagyapám, egy kakastollas csendőr a Somlón birtokolt pici parasztpincét. Idejártunk gyerekkoromban szüretekre, ma is magam előtt látom a diófát, a permetezőgépet, a vízgyűjtő betongyűrűt.

Kézigránátdobásban országos második voltam katonakoromban, de a sport békésebb ágaiban is megálltam a helyem. Egy nyári napon, miután hajnalban keltünk, és tizenegyre már lepermeteztük a szőlőt, apám mondta, hogy menjünk haza szundítani egyet. Mire én csak annyit válaszoltam, hogy ő menjen nyugodtan haza, én megyek és átúszom a Balatont. Különösebb edzés nélkül sikerült, és pár év múlva megismételtem.

Léna nevű lovammal egymást törtük be. Míg megtanítottuk egymást lovagolni, elég sokszor táviratként repültem le a hátáról. Apám ugyanis a fejébe vette, hogy addig nem akar meghalni, amíg ló nem lesz a háznál. A lóvásárlás valódi oka az volt, hogy visszacsábítson Budapestről Somlóra. Tudta, hogy imádom a lovakat. Később Lénán kívül még egy lovat nyereg alá tanítottam. Ment is egy darabig a családunknak a lótartás, saját kaszálónk, szántónk is volt a tartásukhoz, de végül fel kellett adni, mert rájöttünk, hogy bizony „több lovat egy fenékkel nem lehet megülni”.

Vérhólyagos lett a tenyerem a hétvégi kapálástól, szőlőmunkától. Aki a paraszti létben él, annak a teljes izomzata, így a tenyere is ahhoz a munkához idomul, de én hét közben Budapesten pénzügyőrködtem, a munkám egy része az íróasztalhoz, a klaviatúrához kötött, és csak hétvégén értem rá hazamenni és a szőlőben dolgozni. Huszonkét év alatt megkínlódtam rendesen, mire felvettem a kétlakiság ritmusát.

2007-es Juhfark borom megelőzte Szepsy István 2005-ös Úrágya Furmintját a tüzes fehérborok tesztjén. Már a harmadik évjárat juhfark bizonyítja kiválóságát a pincémből, idén a Pannon Bormustrán a 2009-es csúcsbor lett. Sokan alulértékelik a fajtát, de az eredmények számomra azt jelzik, hogy kellő alázattal és megfelelő tudás birtokában lehet belőle prémium bort készíteni.

Van egy rituálénk a fiammal, amikor megérkezünk Devecserbe a szüleim házához. Először felemelem, hogy megnyomhassa a csengőt, édesanyám pedig bentről megkérdezi: ki az? Mire a fiam így szól: én, a kis Karcsi! És kapunyitás után szalad a nagyanyja karjaiba. Két pincénk van a Somlón, a fiam úgy tartja ezeket számon, hogy apa Somlója és papa Somlója. Lehet, hogy nem lesz a fiamból borász, de szeretném, ha a zsigereiben élne a szőlőművelés, és felnőttként el tudná mondani, látta az apját kétkezi munkát végezni. Három és fél évesen odajött, amikor metszettem, és kivette a kezemből az ollót. Mondtam neki, hogy hol vágja el. Másnap megint nekigyürkőzött az önként vállalt feladatnak, és gyorsan hozzátette: tudom, a rügy fölött.

Magyar nyelvünk mély ismerete tesz minket magyarrá. Az, hogy valakinek a személyi igazolványában az áll, hogy állampolgársága magyar, még nem jelent semmit. Tudatosítanunk kell a nyelvünkben rejlő bölcsességet. Életünk részévé kéne válnia, hogy az asztalra szőttest tegyünk, a falra csodaszarvas és életfa motívum díszítette tányért akasszunk. Őriznünk kell a magyarságunkat. Boraim címkéjén kis változás történt mostanában, dédnagyapám fényképe mellé pici képsorozatokban az általam legnagyobbnak tartott magyar uralkodók képeit tettük fel. Remélem, hogy akik a boraimat isszák, azok számára egyértelmű lesz, hogy a magyarság sorskérdéseiről közösen kell gondolkodni.

Az interjút a 2011. augusztusi VinCE Magazinhoz Tallián Hedvig készítette, fotó: Acsai Miklós.

Tovább

Kökénypálinka, narancspárlat és bencés likőr

Publikálva 06/17, 2013

Agárdi SzilvaEurópa talán legrangosabb párlatversenye az osztrák Destillata, ahol az idén (is) óriási sikert ért el az Agárdi Pálinkafőzde – egész pontosan 21 érem az övék a 113 magyar éremből, ezzel az Agárdi nemzetgyőztes lett.
Az Agárdi Pálinkafőzde termékei is kóstolhatóak lesznek Balatonfüreden a VinCE Balatonon, többek között a dél-balatoni Irsai Olivérből készült Muskotályos Szőlő pálinka.

Az Agárdi készíti a Pannonhalmi Apátság évszádos tradíciója szerint készülő gyógynövénylikőreit, a Bencés Likőröket is, és ugyancsak az Agárdi készített először Szivarpálinkát, ami egy aszúhordóban érlelt aszútörköly pálinka. A főzde azonban nem áll meg az újításban, tovább folytatják a különböző ízek párlatban való koncentrálását: készült narancspárlat, banánpárlat, sőt még sörpárlat is az Agárdi üzemben.
További információ: www.agardi.hu

 

Tovább

Hétvégén nyit a Spoon Lodge

Publikálva 06/12, 2013

Spoon LodgeJúnius 15-én, azaz e hét szombatján lesz a balatonakarattyai balinéz étterem, a Spoon Lodge hivatalos megnyitóbulija. Jegyek 5000 Ft-ért még kaphatók. Sztárvendégek: Nyári Károly és Kállay-Saunders András. A Lánchídnál álló Spoon hajón megismert gasztronómia a balatoni étteremben is tetten érhető, így aki egzotikus hangulatra és különleges fogásokra vágyik, annak bátran ajánlhatjuk a Spoon Lodge-t.
A Spoon Lodge a VinCE Balaton egyik kiállítója, így július végén Balatonfüreden is kaphatunk ízelítőt a távoli Bali világából.
További információ: spoonlodge.hu

Spoon Lodge

Tovább

Sauska-borok is kóstolhatóak lesznek a VinCE Balatonon

Publikálva 06/3, 2013

Sauska 13A villányi és tokaji pincészettel is rendelkező Sauska Borászattal bővült a VinCE Balaton kiállítóinak sora. A precizitásáról és hihetetlenül gondos szőlőfeldolgozásról híres borászat villányi debütálása óta sorra éri el a hazai és nemzetközi sikereket, a VinCE Magazin legutóbbi tesztjén, a holnapután megjelenő gasztrobor teszten a második legjobb bor lett a Sauska Cuvée 13.

A pénteki Szekszárdi Kerekasztal rendezvény résztvevői pedig meggyőződhettek a Sauska “labor” innovatív ambícióiról, ugyanis Markó Ildikó borász bemutatta a különböző kadarkaklónokkal végzett kísérletük eredményeit. Ugyanakkor szüretelt, az Ördögárok-dűlőből származó, ugyanúgy kezelt, de különböző klónok borait kóstolhatta a szakmai közönség. A különbség lenyűgöző volt!

További információ: http://sauska.hu/

Az alábbiakban pedig bemutatunk egy archív cikket 2008-ból, még a VinCE Magazin elődjéből, a Decanter magazin magyar kiadásából. Azóta sok minden változott, de a minőség akkor is kimagasló volt és most is az.

44-49_sauskaK2

44-49_sauskaK22

44-49_sauskaK23

44-49_sauskaK24

44-49_sauskaK25

44-49_sauskaK26

Tovább
Advertisement